Bocskai István - gitár, ének

Egy szegény ember harmadik, legkisebb gyerekeként születtem a múltszázadban, a Mount Everest meghódításának évében. A családban senki nem zenélt, így aztán engem írattak zeneiskolába. Jimi Hendrix hatására gitározni kezdtem, de önkritikusan klasszikus zenét. Egy nap meghallottam Big Bill Broonzyt játszani, és onnantól számítom a blues-korszakom. Ez majd harminc éven át tartott- és tart ma is-olyan megszakításokkal, mint bluegrass, ír, és egyéb ipari zenék. Közben voltam ötvös, úszómester, tűzszerész, grafikus és dekoratőr. Festőművésznek készültem, így lettem zenetanár. 25 lemezen voltam közreműködő szájharmonikán, évekig játszottam Európa különböző országaiban. A párom szintén zenész (ő bejátszotta a fél világot), a lányom zongorázni tanul. Van három tengerimalacunk, de ők (még) nem tudnak zenélni.

Szabó Gábor - hegedű, vokál

Nevem Szabó Gábor, a felvidéki Kassa városában születtem 1963. június 25-én. Édesapámnak köszönhetem, hogy zenész lettem, ő vitt el kisiskolás koromban zeneiskolába, mivel úgy tapasztalta, hogy ˝jó füle van a gyereknek˝. Itt klasszikus zenét tanultam, hegedű szakon és játszottam az iskolai zenekarban – így jutottam ki életemben először Belgiumba.

1982 – találkozásom a magyar népzenével meghatározó esemény volt – megalakítottuk a Csámborgó zenekart, mely a kassai Új Nemzedék magyar néptáncegyüttes zenei kíséretét biztosította az első időkben. Majd egy filmforgatáson megismerkedtünk Szvorák Kati népdalénekesnővel és több éves közös munka, koncertezés, lemez és külföldi turné lett az eredménye ennek a találkozásnak. A Csámborgó volt az első - magyar népzenét játszó - zenekar a Felvidéken, melynek tagjai csak a zenélésből éltek.

1997 – 2007-ig a budapesti Honvéd Művészegyüttes HEGEDŐS zenekarában muzsikáltam és tagja voltam a Fonó zenekarnak is.(Mindkét formációnak több lemeze is megjelent). Jelenleg szabadúszóként zene és masszírozás tölti ki az időmet.

Strausz Péter - basszusgitár, vokál

A második születésnapomon alakult meg a Jimi Hendrix Experience. Köszi Jimi, szép ajándék volt, azóta is az egyik nagy kedvencem vagy! A rock’n’roll-t apám szerettette meg velem, aki az ötvenes-hatvanas években csak ilyen zenét hallgatott. 16 évesen kezdtem zenélni, unalomból, meg a lányok miatt, persze a basszusgitárt is csak azért választottam, mert négy húrja van, én naivan azt hittem, hogy így kevesebb hangot kell megtanulnom. Belátom, egy picit tévedtem. Kamaszként nagy lemezgyűjtő voltam, így ismerkedtem meg a hatvanas-hetvenes évekbeli nagy amerikai, angol előadókkal, akiktől sokat tanultam. Azóta számos blues/rock/country/party zenét játszó zenekarban megfordultam, több műfajban is kipróbálhattam magam, gazdagíthattam zenei tudásomat, bővíthettem ismeretségi körömet hozzám hasonlóan „őrült” zenerajongókkal. Évekig Életművészként éldegéltem telefonos ügyfélszolgálatosként a főnököm és az ügyfelek legnagyobb örömére, mára ez a korszak is lezárult. Két kamasz gyerekem van, akik csak élvezik, de nem művelik a zenét, feleségem valaha szépen zongorázott, ő a klasszikus zenei múltjával színesítette a család zenei ízlését. Családunkhoz tartozik még két kutya, ők – a szomszédok nagy megelégedésére - esténként énekelni tanulnak.  A kánon már egész jól megy nekik…

Tóth Mihály - cajon

1968-ban születtem. Hangszert Bicskén az általános iskola fúvószenekarában kaptam kézbe (mélyszárnykürt,dob).
Középiskolás éveim alatt csapott meg igazán a rock a blues majd később a jazz muzsika szele.
A garázs zenekarok után az első igazi csapat az Udvari Bolondok volt. Innen az ismeretség Strausz Petivel.
A feloszlott Udvari Bolondok és Stexas zenekar tagjaiból verbuválódott a mára egyre népszerűbb Ismerős Arcok, ahonnan két év után kiszálltam. "A hétköznapok fogságába estem,". Az önkéntes száműzetésnek a Little Band vetett véget.
További részletek a huszonöt év múlva megjelenő önéletrajzi könyvemben olvashatók majd.